A gyerekszoba

Ma szinte minden érkező gyermeknek
illik saját szobát csinálni, építeni, kialakítani.

A divat az, hogy amit megszületik, tegyük külön szobába

– had szokja-

Mi van?

Szokja?

Mit?

Az egyedüllétet?

Hát nem jobb lenne az anya mellet feküdni és kelni minden nap?
Nem jobb lenne érezni a melegét, szeretetét?
Miért kell már gyerekkorban egyedüllétre ítélni?

Persze ez az én véleményem.

Miután felneveltem 4 fiút, akik mind mellettem aludtak úgy 5 -7 éves korukig,
azt mondom, hogy megérte.

Nem volt nehezebb, mintha külön szobában aludtak volna.
Jó volt, amikor hozzám bújtak.
Kényelmes volt, amikor még szopiztak: nem kellet kibújni az ágyból,
hiszen mellettem volt a kicsi.

Na de ma nem ez a divat.

Pedig 7 éves korig a gyermek nagyon erősen kötődik az édesanyjához,
ha az anyának lenne több ideje…

Utána nyit a világ felé, az apa itt jön,
jönne, ha lenne ideje….

Pszichológiai tanulmányaimból emlékszem arra a megállapításra,
hogy az ember személyisége 7 éves korig megalapozódik.
Ami inger addig éri, azt fogja aztán majd élete során színezni,
de az alap 7 éves korig megvan.

Így nem mindegy hát az sem, hogy milyen a kicsi jövevény környezete.
Nagy előnye van neki, mert magyar az anyanyelve,
és a magyar anyanyelv- képi irányultsága miatt –
nagy képzelőerővel áldott meg minket.
Ma ezt úgy hívjuk: kreatív

Szóval a gyermekek igen kreatívak.

Egy karácsony alkalmával jó nagy méretű ajándékokat kaptak a fiúk.
Magukra hagytuk őket, hogy játsszanak nyugodtan.
Majd amikor bementünk a nappaliba, ahol játszottak, azt láttuk,
hogy a játékok a sarokban hevernek,
és az én csodás gyermekeim a dobozokkal játszottak.

Ugyanis a kreativitás akkor bontakozik ki legjobban,
ha van helye a fantáziának.

Amikor egy teljesen kész dolgot, tárgyat, játékot kapnak,
akkor ott már kis mozgástere marad a képzeletnek, az újat alkotásnak.

Mert pl. a markológép már megvan, nem kell csak felmarkolni vele valamit.

Na de egy doboz…!?
Bele lehet bújni,
föl lehet venni ruhának,
alagutat lehet belőle csinálni,
vagy házat.
Hogy nem úgy néz ki pont?
Nem baj, majd az alkotó képzelete kialakítja olyanná, amilyen neki kell.

Szóval ennyit a szépen kialakított, megtervezett kész tárgyakról,
a gyermek szemével.

Milyen legyen hát az a gyerekszoba.

Teremtésre késztesse:

Legyen sok papír, színes ceruza, textilek (amiket szabhat, kötözhet), kiselejtezett ruhák…

A szoba színeiben is az alkotást támogassa:

Barna árnyalatú padló, világos krémes színek (narancs, zöld, kékeszöld, halvány lila…)
Fehér mennyezet (nyit a menny felé, segíti az üzenetek vételét).

Tiszta felületek, kevés, és egyszerű bútor, rendszerezési lehetőségek
– hogy megtanulja a REND-szert.
Mert az, hogy a fantáziáját szabadjára engedheti, nem azt jelenti,
hogy a rendet ne tartsa meg.

A nagy robusztus bútorok gátolják a „repülést”,
inkább könnyedebb légies bútorokat válasszunk (nyers fa szín, fehér…).

Anyagokban legjobb a natúr fa bútor, ami viszonylag olcsón beszerezhető.
A fa keretes ágy, fa íróasztal…
Nekem ilyenek voltak, masszívak, jól bírták a „kiképzést”.

A falon gyermeki képek legyenek, az is jó, ha van egy faliújság a saját rajzaiból
– ez elismerés is neki.

Műszaki cikkek nálunk nem voltak a gyerekszobákban, kb. 10 éves korukig.

Volt úgy 3 év, amikor TV sem volt, csak jött az óvoda és iskola,
ahol TV-s élményeket meséltek a többiek,
és az én fiaim azt érezték, kimaradtak valamiből.
Így beadtam a derekamat és lett TV.

Számítógép egy volt akkor a családban- szerencsére-,
amit be kellett osztani és kb. 1 órát kapott mindenki a használatra.

Tükörre a szobában nincsen szükség, mert elvonja a figyelmét,
nálunk csak a fürdőben voltak, vannak tükrök.
És a bejáratnál egy kicsi, a házi áldás mellett.
Máshol nem kell, nincsen rá szükség.

REND:

A gyerekeknek úgy 5-7 éves korig nincs időérzékük.
A végtelen MOST-ban élnek.
Így nem azt kell mondani, ha rendet akarunk, hogy
„Van még 10 perced, és utána pakolás”,
mert neki 10 perc csak egy pillanat …
Hanem valamilyen tevékenységhez érdemes kötni.

Pl.:

„Ha készen van a vacsora akkor szólok és pakolj össze,
amíg megterítek Te éppen készen leszel vele.”

Kisebb korban – úgy 6-8 éves korig jó nekik  segíteni a pakolásban.
Kialakul benne a rend érzete.
Aztán fontos a szülőnek folyamatosan kihátrálni ebből a feladatból.

És még egy lényeges elem, minden előzőhöz:

A gyerek másol, másolja a felnőtteket, gyerekeket,
a kis világot, ami őt körbe veszi.

Ha a szülő nem tesz meg valamit, akkor a gyerek azt másolja
– ő sem teszi meg.

Nagyon lényeges ezek mellett, sőt a leglényegesebb, hogy
sokat legyen a szabadban, mert a természet segíti
a harmónia megtartását és a kreatív életet alapozza.

Szóval röviden:

Ha van a gyermeknek szobája, az legyen szellős, világos,
a padlója segítse a földhöz kapcsolódást, a földelést,
a mennyezet az éghez csatolást,
a bútorok, játékok a kreatív elme fejlődést.

A szülő meg legyen őszinte, mert a gyermeke nem buta,
csak kisebb a mérete.

Kíváncsi vagy a többi helyiség, élettér kialakításának fortélyaira?

Gyere el a magyar térrendezés képzésre >>

Várlak szeretettel: